2007. augusztus 17., péntek

A gyermek, akit úgy hívnak, hogy @

Nem akarom én túlzásba vinni ezt a "találjunk nevet a gyereknek"-kérdést, meg igazán nem szeretnék névügyi hírügynökségként működni, de ha már az elmúlt néhány postban előtérbe került a keresztnév-kérdés, akkor szívesen megosztok egy, a minap felfedezett hírt.

Újabb kontakt

A kezdő apa lámpa körül verdeső lepkeként tér vissza minduntalan ugyanarra a témára: a kis hommelette-tel való fizikai kapcsolatra. De hát mit tehetnék, ez az egyik leginkább intenzív, folyton fokozódó, egyre erőteljesebbé váló élményem, az a pont, amihez folyamatosan kötni tudom a gyerekvárás tapasztalatát. És az a pont, ahol mindig újdonság ér.

2007. augusztus 15., szerda

Heti fotó, 26. hét

Nagy nap ez a mai: a 26. hét végén drága lakótársam terhessége átlép a harmadik trimeszterbe. Mondjuk ez a trimeszteresdi inkább lélektani felosztás, az első harmad az "elmegy-e a magzat" parájában telik, a másodikban fokozódó öntudattal és tapasztalattal alakul ki a terhes-életmód, a harmadik már jórészt a szülésre való felkészüléssel telik. Anyuka meglehetős büszkeséggel homorít, pedig most már igazán nincs szüksége rá...

2007. augusztus 13., hétfő

Mínusztróne, plusztróne

Be kell valljam, néha már-már az az érzésem, hogy kezdő apaként úgy viselkedem, mint az egyszeri nagymama, aki kizárólag főzésen, befőzésen, tápláláson és falatok traktálásán keresztül képes kimutatni szeretetét. De hát egy terhes anyát kosztoltatni igazán nagyszerű kihívás, és sokkal szórakoztatóbb, mint csak úgy főzni bele a vakvilágba. Ahogy kedves lakótársam - nem kis büszkeségemre - egy alkalommal meg is jegyezte, határozottan érzékelhető az inspiráció és a motiváció: némiképp unalomba és pastába süppedt lakótársi konyhánk új lendületet kapott, jelentős áttörések történtek saláta- és zöldségétel-fronton, miközben a belsőség-, máj- és töpörtyűcsapatok végleges defenzívába szorultak. És az újítások mellett előkerülnek a jól bevált, de az utóbbi időben lustaságból eléggé hanyagolt fogások is, ezúttal például egy utoljára régen főzött lakótársi klasszikus, a minestrone került sorra.

2007. augusztus 12., vasárnap

Még egyszer a névről

A legutóbbi bejegyzésben elfelejtettem megemlíteni a kitűnő Laura Wattenberg nevét, akinek végtelenül szórakoztató, ugyanakkor páratlanul alapos blogja sokszor segített át a kíméletlen névadási procedúra reménytelen percein. Amikor már minden reménytelennek tűnt, és biztos voltam benne, hogy sosem fogunk megfelelő keresztnevet találni a kis hommelette-nek (ha csak nem azt, odüsszeuszi furfanggal, hogy Senkise), akkor mindig jól esett könnyesre röhögni magam a Baby Name Wizard fanyar iróniáján.