2008. szeptember 16., kedd

Maclaren Spitfire

Ugyan, dehogy akart a kezdő apuka e heti rendes kütyükörképén megint babakocsiról írni! Van más egyéb izgalmas dolog a tarsolyban, de a múlkori, Quinny-Vibskov együttműködésről szóló poszt kommentjeiben többször is felmerült az igény a "finom, minimalista", illetve a PPS-41-hez hasonlító "szürke, stabil, egyszerű és funkcionális" babakocsikra. Nos, a kezdő apuka nem azért képezte magát hónapok hosszú során át közepes szintű gyerekgadget-műértővé, nem azért lett belőle bababigyó-connoisseur, hogy ne legyen a kacatládában valami témába vágó. Hát akkor legyen megint babakocsi, ráadásul a Vibskov-Quinnyhez hasonló világújdonság, a hadkötelezett apukák és paramilitáris anyukák eljövendő kultusztárgya: a Maclaren Spitfire.

Akik valamennyire ismerik a második világháború haditechnika-történetét, rögvest tudhatják, miről van szó, bár nehezen hihetnek a szemüknek. A Spitfire - egészen pontosan a Supermarine Spitfire - a korszak méltán legendás együléses vadászgépe volt, az angliai csata ikonikus harceszköze, amelynek óriási szerepe volt abban, hogy Nagy-Britannia a német támadás intenzitásához mérten aránylag kevéssé sínylette meg a háborút. Jóformán az egyetlen vadászgép volt a szövetséges légierőben, amely sikerrel vehette fel a versenyt a Luftwaffe rettegett Messerschmitt Bf109-eseivel és Focke-Wulf 190-eseivel: kitűnően manőverezhető, hihetetlenül gyors és nagy emelkedőképességű gép volt, a pilóták imádták, nem véletlenül maradt hadrendben egészen az ötvenes évekig. Népszerűségét csak növelte, és ikonikus jellegéhez is hozzájárult az összetéveszthetetlen sziluett: jellegzetes elliptikus szárnyairól, furcsa, gitárpengető-szerű vezérsíkjáról és persze a Királyi Légierő hatalmas, kör alakú "ökörszem-motívumáról" (erről majd még szó lesz) már messziről fel lehetett ismerni. El lehet képzelni a londoniak büszkeségét és hazájukba vettet bizalmát, amikor a duxfordi bázisról felszálló Spitfire-ök tiszteletet parancsoló rajokban röpültek át a főváros felett, hogy felvegyék a harcot a Messerschmittekkel. Nos, eme legendás géptípus 1938-as hadrendbe állításának hetvenedik évfordulója előtt tiszteleg a Maclaren új, limitált szériás babakocsija. Na de mégis! Babakocsi és vadászgép-dizájn: mi a fenéről beszélünk? Hogy jön össze egy tündibündi kiskrampó tologatására szolgáló jármű egy brutális gyilkológéppel (már azon kívül, hogy mindkettő együléses)? E drámai perverzió magyarázatához meg kell értenünk azt is, hogy mit jelent a britek számára a Maclaren.

Mi, szegény magyarok, nyomorúságos modern kori hadtörténetünkkel el sem tudjuk képzelni, micsoda bensőséges viszony fűzi a briteket a Spitfire-höz. És mi magyarok, nyomorúságos gyerekkultúránkkal el sem tudjuk képzelni, hogy mit jelent egy angol számára, ha Maclarenben tolhatja csemetéjét. Nagy-Britanniában a Maclaren maga a babakocsi, a Spitfire-höz hasonlóan a brit szellemi és technológiai fölény kissé megkopott, de máig élő bizonyítéka.

Bár a Maclaren Magyarországon is jól ismert márka, a kezdő apuka csak hosszas kutatás után jött rá, hogy micsoda sztori van a brand mögött: érthetetlen például, hogy a magyar nyelvű honlap miért nem ecseteli plasztikusan a Maclaren születését. Pedig az alapvető B01-es modell technikatörténeti jelentősége talán csak az öreg Henry Ford T-modelljéhez mérhető. Adva van egy idősödő mérnök-feltaláló (erre is visszatérünk majd), bizonyos Owen Finlay Maclaren, aki nem mellékesen a VI. századig vezeti vissza családfáját mint a skót MacLaren klán leszármazottja. Az öreg Maclaren leánya elköveti azt a hibát, hogy férjhez megy a PanAm egy alkalmazottjához, akire az a csúf feladat hárul, hogy a légitársaság moszkvai kirendeltségén dolgozzon. A háromgyerekes család kényszerűen ingázik London és Moszkva között, a nagypapa pedig egyre erősödő szomorúsággal nézi, ahogy leánya minden egyes fel- és leszállásnál vért izzadva küzd a hatvanas években elterjedt nagykerekes, mózeskosaras babakocsival. Maclarennek nem kell több, mozgósítja minden technológiai tapasztalatát és alumíniumcsövekből, vászonból összeeszkábál egy alig három kilós, összecsukható szerkezetet, amit könnyen be lehet toszni a repülőgép ülései közé. Íme, Semmelweis Ignác után az Anyák Második Megmentője.

Az 1964-ben megszületett B01-es modell azóta minden összecsukható esernyő-babakocsi prototípusává vált. Akármilyen kerül a kezünk ügyébe kínai gagyitól norvég csúcsmodellig, mind az öreg Maclaren alapdarabját variálja. A nagymúltú skót is rájött, hogy kincset talált: a northamptonshire-i Long Buckbyben lévő családi udvarház a kis tervező-manufaktúrából a hetvenes évekre egy évi hatszázezer babakocsit gyártó üzem lett. És nem mellékesen a Rover, az MG, a Jaguar és hasonlók mellett megjelent az "original English stroller", az "eredeti angol babakocsi", magával hozva mindazon asszociációkat, amik egy "eredeti angol márkáról" eszünkbe jutnak: az elsőrangú minőség, a kézműves-manufakturális módszerek, az odafigyelés, a tradíció, a "megcsináltság" és a többi. Mondjuk - ahogy az autómárkákról - az is felötölhet, hogy a Maclaren jó sokáig ült a babérjain, a jelenlegi kínálat (legyenek bármilyen meggyőzőek és fantáziadúsak a típusnevek: Techno XT, Techno XLR, Triumph, Quest) nem mutat sem túl sok eltérést az eredeti modelltől, sem pedig túl nagy változatosságot. Ugyanaz a duplakerekes megoldás, ugyanaz a fogantyúkiképzés, ugyanaz a keresztmerevítés, ugyanaz az ülőkeforma, csak a hátsó merevítő rögzítése került feljebb, egészen a fogantyú alá.

Mindettől függetlenül Owen Finlay Maclaren érdemei elvitathatatlanok: jogos a brit büszkeség. A Maclaren "a mi autónk", na nem olyan lesajnáló, "nekünk-csak-ez-jutott" értelemben, mint a magyaroknak a Suzuki, hanem úgy, ahogy a németeknek a Volkswagen bogár, az olaszoknak meg a Fiat Cinquecento: egyszerre tömegcikk, technikai bravúr, dizájnkirályság és nemzeti identitásteremtő.

De hogy jön ide a Spitfire? Na, ez a legszebb az egészben. Jól kitalált hatásvadászattal elhallgattam ugyanis a legfontosabbat: Owen Finlay Maclaren, az idősödő mérnök-feltaláló boldogult ifjúkorában, mielőtt professzionális babakocsi-gyárossá képezte volna magát, repülőgépeket tervezett. És bár a Spitfire a zseniális R.J. Mitchell tervei alapján készült, a vadászgép futóművét és néhány egyéb elemét nem más alakította ki, mint... igen, kitaláltátok: Maclaren mester. Minden a Spitfire-ről szóló cikk és leírás kiemeli a futómű elsőrangú kiképzését, ami nagyon megkönnyítette a gép földi manőverezését, és behúzott állapotban lehetővé tette a nagy sebességet, úgyhogy Maclarennek később nem esett nehezére magától lopnia a babakocsi megalkotásakor. Hát igen, ki gondolná, hogy egy második világháborús vadászgép és egy összecsukható babakocsi kerékkiképzése egy tőről és egy kútfőből fakad?

Nos, íme a magyarázata a Maclaren legújabb típusának. Így válik érhetővé az ízléses terepszínű üléshuzat, a military-zöld esővédő bevonat és persze a jellegzetes RAF-ökörszemmotívum. Így Napnál világosabb az összefüggés és érthető az első pillantásra tébolyultnak tűnő ötlet: babakocsival tisztelegni egy vadászgép hadrendbe állítása előtt. Mondjuk én személy szerint soha nem pakolnám az ifjú hommelette-et terepszínű, RAF-logós babakocsiba, de talán a PPS-41-rajongó kommentelők, meg a "letisztult formákat" követelők igen. Nekik született e poszt, bababigyó-gyerekgadget rovatunk e heti leleménye. Az érintetteket sajnálattal értesítem, hogy csúfosan lemaradtak az október-november tájékán piacra kerülő kocsi kipróbálásáról: a Maclaren ugyanis, fantasztikus marketingtrükkel augusztus folyamán mutatta be a Spitfire-t - hol másutt, mint a RAF egykori bázisán, a duxfordi Repülési Múzeumban, ahol bárki elvihette egy próbakörre.

9 megjegyzés:

  1. Nahát, nahát, ez a poszt igazán gyönyörű! Az összehasonlítás (ti. PPs-41 vs. Spitfire) sajátos geopolitikai és kultúr-, ill. technikatörténeti folyamatokra világít rá. Irigykedve nézhetjük a méltán megalapozott brit büszkeséget, és azon gondolkodhatunk, hogy a Rába vagy a Weisz Manfréd (ti. Vörös Csepel) miért nem gyárt babakocsikat. Méltán lehetnénk büszkék a magyar fejlesztésű haditechnikai eszközökre, még akkor is, ha azok korukban kissé elavultakká váltak is. A helyzeten nem változtat, képzeljünk csak el egy Zrinyi rohamlövegre utaló, lapos, zömök és elnyűhetetlen babakocsit, vagy netán a Csaba péncélgépkocsibólk kiindulva a kecses, apró kerekekkel ellátott, idősebb gyerekeknek szánt, könnyűvázas, lapracsukható változatot.

    Magyar történelmi fejlődés eredménye, hogy ezek a magyar ipar ezen fejlesztései nem ismertek. Kiváncsi vagyok, hogy a nagy keleti telekre létrehozott PPs-41 alapján milyen putyinka lesz a modern Oroszország saját, nemzeti fejlesztésű babakocsija. Elképzelem Ivánkát vagy kicsi Szergejt, Olgával együtt a mínusz 30-ban. A helyzet ugyanakkor az, hogy ilyen körülmények között nincs is értelme ugyabár a babakocsinak, mert mínusz 10 alatt nem mehet a szabadba a gyerek.

    A poszthoz gratulálok, remek témaválasztás, és majdnem annyira összetett gondolatmenet, mint a rizottó vegytana.

    VálaszTörlés
  2. Az 'original English stroller' persze amerikai branding, mert a stroller csak az amerikai angolban jelent babakocsit, brit angolok olyan hulyesegeket mondanak, mint 'pram' vagy netan 'perabmulator'. Tehat az 'original English stroller' kb. az amcsi szupermarketek euro-food polcain mosolygo 'PG Tips' teakhoz hasonlo anglo-egzoticizmus.

    Egyebkent azert ez a dizajn nem egy Clyfford Still, ugyhogy a minimalista babakocsik iranti igenyt nem igazan elegiti ki. Mint latom, a militarista szarnyat viszont igen.

    VálaszTörlés
  3. Látom, szívedre vetted a szmájlis beszólást. Ezennel ünnepélyesen megkövetlek.

    Valóban, a "stroller" kicsit furán veszi ki magát. Az esernyőbabakocsi egyébként buggy vagy pushchair, a pram a bölcsős/mózeskosaras kocsit jelenti, amennyire én tudom.

    A dicséretet köszönöm. Létezik egyébként magyar fejlesztésű/gyártású babakocsi, Bergon névre hallgat. Mondjuk egy Bergon Turán elég furcsán hatna, bár biztos lenne egy-két lelkesebb magyargárdista-vérésbecsületista, aki beleültetné a gyerekét.

    VálaszTörlés
  4. Ismét hszonsan telt Heléna alvásideje, köszönöm ezt a részletes bejegyzést. haszos és érdeke, mondhatni.
    Azt pedig végképp nem tudtam, hogy a Bergon magyar. Bár a véleményem megvolt róla.

    VálaszTörlés
  5. Bocsánat a betűhiányosságokért. Látszik, hogy gyermekem ébredezik...

    VálaszTörlés
  6. Köszönöm az elismerő szavakat.

    VálaszTörlés
  7. A PG Tips kiváló ital alapanyag, lassan, kellőképpen higitott változatban már a gyerek is kaphatja; lassan eljön nektek is a kor, amikor a bölcsi-ovi hatására mindenféle ipari hulladékokat követelnek majd rajtatok, s akkor majd kiváltható a PG Tips-alapú itallal egynéhány. Úgyhogy csak semmi szidás kérem. A Bergon babakocsikhoz meg annyit, aki olvasni tud, nyilvánvalóan láthatja, hogy haosnló jellegű babakocsinak esélye sincs honunkban, a már annyiszor emlegetett honfiúi ború miatt. Különösképpen, ha egyesek Újlakon a tíz hónapos gyermeküket a kapor - köztudottan szláv imperialista kábítószer - illatával rombolják. Petrezselymet meg fokhagymát a gyereknek! Utóbbit eszik is, néha, jó büdösek is lesznek tőle.

    VálaszTörlés
  8. Nem mondod komolyan, hogy PG Tips-et adsz a gyermekeidnek? Akkor mar humanusabb, ha agyonutod oket egy csakannyal.

    VálaszTörlés