2009. szeptember 4., péntek

Happy Children 02

Kisgyerekes szülők pontosan tudhatják, hogy micsoda szónikus csapások érhetik az utódot, ha elkövetik azt a megbocsájthatatlan hibát, hogy hisznek a marketingnek és megvesznek egy-egy kortárs "gyereklemezt". Szomorú sorsú országunkban a jó gyereklemez éppoly ritka, mint mondjuk a jó poplemez vagy a jó beef jerky. Na de nem is a céltalan és hazafiatlan ócsmázás a célom, sem pedig valami babazene-elméleti fejtegetés írása - csupán azt az örömhírt szeretném megosztani, hogy gyilkos viták, becsületsértésig fajuló veszekedések, vérre menő lakótársi debattok után elkészült az itt bemutatott Happy Children-lemez itt beharangozott folytatása.

2009. szeptember 2., szerda

Sztepp

Még el sem készült lakótársi válogatáslemez-sorozatunk itten nagy garral beharangozott újabb darabja (pontosabban elkészült, csak még lusta voltam jogsértő módon megosztani a rajongókkal), máris itt a következő. Na nem a lemez, hanem a beharangozó.

2009. augusztus 31., hétfő

"Beszél... beszél... beszél..."

Be kell vallanom, ifjú utódunk eddig igencsak elkényeztette szüleit, legalábbis ami az esti fektetést/altatást és az éjszakai tevékenységeket illeti. Nagyjából héthónapos koráig kegyetlen következetességgel nem aludta át az éjszakákat, aminek aztán az lett a következménye, hogy a kezdő apuka lényegében bármely szituációban a másodperc tört része alatt képes volt pihentető álomba merülni. Tárgyalás kezdetén a névjegy-átnyújtás pillanata; hagymadinsztelés a reggeli rántottához; ajtó előtti kulcskeresés a zsebben; inggombolás a tükör előtt - mind-mind csodálatos lehetőség volt néhány pillanatnyi, az adott helyzetben nyolcórányi pihentető mélyálommal egyenértékű szundikálásra. Aztán a nyolcadik hónapban, az itt leírt radikális eljárás segítségével, nem túl humánus módon rávettük gyermekünket az alvás nemes művészetének intenzív gyakorlására. A gyakorlat több mint egy éven keresztül hatásos volt. Nem volt nálunk boldogabb és kiegyensúlyozottabb szülő: drága hommelette-ünk szinte pisszenés nélkül aludt el esténként, és - leszámítva a ritka lázas napokat és egyéb, szabályt erősítő kivételeket - békésen, óraműszerűen aludt reggelig. Ám nagyjából másfél hónapja teljesen megváltozott a helyzet.